Mire figyeljünk hangfalkábelek vásárlásakor

Megpróbálunk kicsit rendet teremteni a tulajdonságok és a leggyakrabban használt kábelanyagok között. Mit nyerhetünk vagy veszíthetünk a hangfalkábel vastagságának, illetve az anyagának a változtatásával? Nagyon jól hangzik egy ezüstből készült hangfalkábel, de mit jelent ez a gyakorlatban? Azt még viszonylag sokan tudják, hogy az ezüst a legjobb elektromos vezető, jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a réz, de, hogy ez pontosan mit is takar, azt már csak kevesen. Érdemes-e beruházni sokszoros áron egy ezüstözött hangfalkábelre, csak azért, mert köztudottan jobb paraméterekkel rendelkezik? Vagy tökéletesen megfelelhet a réz, sőt a CCA hangfalkábel is.

A hangfalkábel tulajdonságai

A hangfalkábelek kiválasztásánál az általánosan elfogadott szempont, hogy minél vastagabb és a lehető legrövidebb legyen. Ez igaz, azonban a keresztmetszet növelése az ideális vastagság elérése után, már értelmetlen. A szükséges kábel hosszát ismerjük, a lehetséges anyagok között kell dönteni és ennek megfelelően kiválasztani a vezeték keresztmetszetét. És a legtöbben itt tévednek el a hangfalkábelek útvesztőjében. Tesztek, videók végeláthatatlan sora szajkózza a skin hatás, az induktivitás káros tulajdonságait, a magas hangok vágását, és erre a problémára azonnal megoldást is kínálnak a speciális technológiával gyártott kábelekkel. Persze horribilis árakon. Félreértés ne essék! Kábel és kábel között van különbség és a fejlesztések valóban javítanak egyes tulajdonságokat. A kérdés az, hogy ezt egy átlagos felhasználó hallja vagy csak tudja.

Vitathatatlan tény, hogy a hangfalkábeleknek vannak hátrányos tulajdonságai. Induktivitásuk, kapacitásuk és ellenállásuk befolyásolhatja a hangzást. Bármilyen kábelt használunk, minden negatív hatása egyenes arányban fog növekedni a hosszúságával, tehát előbb-utóbb mindig elérhető lesz az a hossz, ami már egy átlag felhasználónak is feltűnő hangzásbeli változást okozhat. A felhasznált anyag, a vezetékvastagság és a hosszúság összefüggéseinek megértéséhez szeretnénk egy kis segítséget nyújtani, ehhez azonban picit bele kell folyni az elektronika világába. Megpróbáltuk érthetően és a lehető legegyszerűbben megfogalmazni.

A hang továbbítása a vezetéken elektromos jel formájában történik, mely jelet a frekvenciájával, alakjával és amplítúdójával lehet jellemezni. A hangfalkábel sem a frekvenciára, sem a jelalakra nincs hatással. Viszont minden kábel valamekkora ellenállással rendelkezik, ami a jel amplitúdóját, a jel erősségét befolyásolja.

A hangfalkábel anyaga és egyenáramú ellenállása

Vásárlás előtt a leglényegesebb kérdés, hogy milyen vastagságú és anyagú legyen a hangfalkábel. Ugyan konkrét válasz erre nem adható, de megvizsgáljuk a különböző anyagokból eredő előnyöket és hátrányokat, melyek ismeretében leegyszerűsödik a döntés. Egy dolgot már a legelején tisztázni kell. Ha tetszik, ha nem, a kábelen mindenféleképpen veszteség fog keletkezni, ami arányosan növekedni fog annak hosszával.

Alapvetően három lehetséges anyag közül választhatunk.

A legelterjedtebb és leggyakrabban használt anyag a CCA. Ez rézzel bevont, sodrott alumínium kábel. Rendkívüli népszerűségük az ár/érték arányuknak köszönhető. Olcsók, bár a paraméterei a réznél rosszabbak, de ennek ellenére is jól használhatók.

A tiszta réz hangfalkábelek egyértelműen jobbak, viszont kétszer-háromszor többe kerülnek. A nagy tisztaságú OFC réz fajlagos ellenállása az anyagtisztaság növelésével valamelyest csökken, viszont az előállítási költsége jelentősen nő. OFC rézről 99,95% felett beszélünk, de érdemes megemlíteni, hogy már a normál elektronikai réz is 99,9% tisztaságú.

Az ezüst a legjobb elektromos vezető, így az ebből készült kábelek paraméterei vitathatatlanul a legjobbak, sajnos az áruk is nagyon magas.

A különböző anyagokból készült hangfalkábelek az ellenállásukkal hasonlíthatók össze egymással. Minél kisebb ez az érték, annál kisebb lesz a kábel vesztesége is.

A kérdéses anyagok 1 mm² keresztmetszetű ellenállása, 1 méter hosszúságon:

Az értékeket összehasonlítva látható, hogy az ezüst ellenállása a legkisebb, ezért a vezetőképessége a legjobb, az alumíniumé pedig a legrosszabb. De mielőtt egy elégedett „ugye megmondtam” felkiáltással lezárnánk a témát, talán érdemes számolgatni egy kicsit.

Vegyünk példaként egy 10 méter hosszú, 2,5 mm² keresztmetszetű ezüst, réz illetve CCA hangfalkábelt és számoljuk ki mindháromnak az egyenáramú ellenállását. Ez lesz a hangfalkábelek legfontosabb tulajdonsága. A számításnál a hosszúságot kettővel szorozni kell, hiszen az áram mindkét éren szaladgál a vezetéken.

De mit jelentenek ezek az értékek a gyakorlatban? 

Ahhoz, hogy ez kiderüljön, a teljes rendszert kell vizsgálni. Hangfalkábelünk végén mindig ott fityeg egy hangfal, melynek ellenállása legyen a legelterjedtebb érték, 8 Ω (Ohm). A hangszóró és a kábel ellenállása egy feszültségosztót képez, az erősítőből érkező feszültség megoszlik a hangfal ellenállása és a kábel ellenállása között. A feszültségosztás törvénye alapján az ellenállásokon lévő feszültségek úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellenállásuk értékei. Ebből adódóan a 8 ohmos hangszóróterhelésre jutó feszültség hasznos teljesítményként megszólal, a kábelellenállásra kerülő pedig elveszik. Picit elgondolkozva már itt észrevehető, hogy a hangszóróhoz képest bármelyik kábel ellenállása gyakorlatilag nulla, ezért a kábel vesztesége sem lesz sokkal nagyobb a nullánál. A példának vett kábeleknél, anyagtól függően kb. 2-3%. Ez lehet sok és kevés is. Nézőpont kérdése. Azt viszont nem árt tudni, hogy a hangszórók hatásfoka rossz. Sőt, nagyon rossz. A rájuk kerülő feszültségnek mindössze néhány százaléka alakul hanggá. A jel 95-99 százaléka elveszik, döntő többségük 1-2 százalék hatásfokkal működik.

A lejjebb látható képletbe behelyettesítve az értékeket, decibelben (dB) kiszámolható az erősítés csökkenése a kábelen. A valósághoz közelibb eredményt kapunk, ha a hangszóró ellenállását 0,8-cal megszorozzuk. A 0,8-as szorzót a hangszóró frekvenciafüggése miatt ésszerű alkalmazni.

     20*log (R _hangszóró / (R _kábel + R _hangszóró))

Ezüst, réz, CCA sorrendben -0,17 dB, -0,18 dB, -0,29 dB eredmények születnek. Annak eldöntésére, hogy ez mennyire sok vagy kevés, az ember hallása adja meg a választ. Egy kitűnő hallású ember, ideális körülmények és tiszta szinusz jel esetén 0,3-0,5 dB változást már észrevehet. Ez az érzékelési küszöb. De önmagukban a számok becsapósak ám, csak részben fedik a valóságot. Hallásvizsgálaton, egy folyamatos és azonos frekvenciájú hang 0,3-0,5 dB hangerősség változása már észlelhető, kitűnő hallás esetén. Ráadásul ez az érték csak a közepes frekvenciatartományban igaz, és kiemelkedő hallással csak a társadalom kisebb része rendelkezik. Az alsó és felső frekvenciatartományban a fülünk érzékenysége rohamosan csökken. Átlagos hallással, zenehallgatás közben az érzékelési küszöbérték 2 dB körül van.

A számolási példán látható, hogy az ezüst és a réz között csak matematikailag van különbség. A jobb vezetőképességük miatt keresztmetszetük gond nélkül csökkenthető. Ugyanazon a hosszúságon 1,5 mm² réz / ezüst és 2,5 mm² CCA hangfalkábel vesztesége közel azonos. Ebből adódik a CCA hangfalkábelek töretlen népszerűsége. A vastagság helyes megválasztásával gazdaságosan kompenzálható az anyagukból eredő hátrány.

A számított értékek arányosan növekedni fognak a hangfalkábel hosszával, kétszer hosszabb kábel esetén kétszer nagyobb lesz a veszteség is. 4 ohmos hangfallal ugyanez a kábel szintén kétszer nagyobb veszteséget fog okozni. A keresztmetszet csökkentse szintén veszteségnövekedést eredményez.

Ezzel a számítási módszerrel már egyszerűen összehasonlíthatóak egymással a különböző anyagokból készült vezetékek és mekkora anyagi ráfordítást igényel néhány tized decibel nyereség a kábelen.

Azonban nem a kábel veszteségével van a legnagyobb baj, ez a hangerőszabályzóval kompenzálható. A fő probléma a hangszóróból ered, ugyanis annak nem ellenállása, hanem impedanciája van. Az impedancia egy frekvenciafüggő ellenállás, ezért a hangszóró impedanciája a sugárzott hangmagasságtól függően változni fog. Ebből adódóan a fentebb említett feszültségosztó is frekvenciafüggő lesz. Ez azért lényeges, mert a hangszóró impedancia változásával, a hangfalkábel ellenállása is változik. Ha a hangszóró impedanciája csökken, a kábel veszteségi ellenállása növekszik. A túl nagy vezeték ellenállás pedig megváltoztathatja a hangszóró frekvenciamenetét. A kábel önindukciója és a hangszóró impedanciája egy aluláteresztő szűrőt képez. Minél kisebb a hangszóró impedanciája vagy minél nagyobb a vezeték önindukciója, annál alacsonyabb frekvencián kezdődik el a magas hangok vágása. Ez első olvasatra rémisztőnek hangzik, de a valóságban azért sokkal jobb a helyzet. Először is a magas hangok nem tűnnek el, hanem a törésponttól kezdődően, a frekvencia növekedésével, fokozatosan csökken a hangerejük. Másodszor (és ez a lényeg) a frekvencia növekedésével fülünk érzékenysége jelentősen romlik. Míg az 1-3 dB erősségű, 1 kilohertzes hangot éppen meghalljuk, a 10 kilohertzes hang észleléséhez már 12-13 dB hangerősség szükséges.

A hangfalkábel induktivitása

Az induktivitás a váltakozó áram hatására jön létre minden egyes kábelen. Minél nagyobb a frekvencia, annál nagyobb lesz az induktivitás is. A csillapítás mértéke a kábel hosszától és a hangszóró impedanciájától függ. Minél kisebb a hangfal impedanciája, annál érzékenyebb lesz a rendszer az induktivitásra. Éppen ezért a kis impedanciájú hangfalaknál vastagabb kábelt célszerű alkalmazni.

Hangfalkábel és a skin hatás

Míg az egyenáram a vezeték teljes keresztmetszetén folyik, a váltakozó áram a frekvencia növekedésével egyre inkább kiszorul a kábel felszínére, a belsejében kevésbé van jelen. Ebből adódóan a hasznos vezeték keresztmetszet csökken, a kábel veszteségi ellenállása növekszik.

Hatása már a közepes frekvenciákon is érvényesül. Az áram behatolási mélysége rézben 60 Hz-en 8,5 mm, 1 kHz-en 2 mm, 10 kHz-en 0,6 mm, 20 kHz-en 0,5 mm. CCA vezetékeknél néhány tizeddel kevesebb. Rézben, hangfrekvencián egy 0,75 mm²-es vezetékben 1%, 1,5 mm²-nél már 10% feletti skin veszteség keletkezik. Ez a 10 százalék soknak tűnhet, de ha hozzátesszük, hogy a néhány tizedes ellenállásérték fog ennyivel emelkedni, már elhanyagolható veszteség.

Minél vastagabb a kábel, annál erőteljesebb lesz a skin hatása, de a hasznos keresztmetszet növekedése miatt, mégis sokkal kedvezőbb lesz az átvitel, mint vékonyabb vezetéket alkalmazva. 

A skin effektus gyártási technológiával valamelyest csökkenthető, de az erre fordított pénz és a kapott eredmény nincs összhangban egymással.

A hangfalkábel kapacitása

A kapacitás két párhuzamos vezeték között alakul ki. A hosszúsággal egyenes arányban, a keresztmetszet növelésével picit növekszik. Az otthon használt néhány tízméteres távolságon a hangfrekvenciás sávot nem módosítja. A túl nagy kábelkapacitás a végfok terhelésére lehet hatással, extrém kábelhossz esetén okozhat gerjedést. A szigetelés anyaga a kábel kapacitását befolyásolja, de mivel a hangfrekvenciás sávban a kapacitás miatti változás elhanyagolható, ebből adódóan a szigetelés anyaga is lényegtelen. Bármilyen anyagból készülhet, legfeljebb a tartósságot, mechanikai védelmet javítja, a hangfrekvenciás átvitelt nem.

Ha váltakozóáramú paraméterek a lényegesek, akkor miért az egyenáramú ellenállás a hangfalkábelek legfontosabb jellemzője? A válasz nagyon egyszerű. A kábel egyenáramú ellenállása adott, váltakozó áram hatására ez az érték fog valamelyest növekedni. A kapacitás, az induktivitás és a skin hatás mértékét elsősorban a fizikai méretek határozzák meg. Szinte semmit nem tehetünk ellenük, mert két párhuzamos vezetéken váltakozó áram folyik. Persze a kábel anyaga is befolyásoló tényező, az egyenáramú ellenálláshoz hasonló arányokkal.

Az emberi hallás

A hangfalkábelek mérhető és számolható veszteségei mellett, az emberi hallást is figyelembe kell venni. Egyáltalán mire képes a fülünk, mit hallunk, mit hallhatunk és mi az, amit már nem. Fontos kiemelni, hogy ez már egyénileg változó adat, nagy szórással. Az ember a legbizonytalanabb változó, hisz nem vagyunk egyformák.

A hallható hangokat a frekvenciával (hangmagasság) és a hangerősséggel jellemezzük. Az emberi hallás elfogadott frekvenciatartománya 20 Hz - 20 kHz között helyezkedik el, de legtöbbünknél 16 kHz körül van a vége. A legjobb hallással fiatalon rendelkezünk, 30-40 éves kortól kezdve hallásunk folyamatosan romlik. A felső hallástartomány egyre inkább szűkül és a fül érzékenysége is romlik. Csupán az öregedésből kifolyólag 10 évenként 8-10 decibellel csökken a fül érzékenysége a magas tartományban. 

Ideális körülmények, kifejezetten jó hallás és tiszta szinusz jel esetén a fül, 0,3-0,5 dB szintkülönbséget éppen észrevesz, de más jelek esetén ez az érték már magasabb lesz. Zenehallgatás során és közepes frekvencián egy nagyon jó hallású ember 1 dB változást már érzékelhet, ám a többség csak 2 dB körüli változást vesz észre. 3 dB növekedést már egyértelműen egy picit hangosabbnak hallunk. Fülünk a hallástartomány két végén, a mély és magas hangoknál kifejezetten érzéketlen a szintkülönbség változásokra.

Orvosi kutatásokkal bizonyított tény, hogy az ember zenével kapcsolatos memóriája rendkívül rövid és pontatlan. A nagy vagy nagyobb hangzásbeli változásokra hosszabb távon is emlékszünk, de a kis különbségeket, apró eltéréseket az emberi agy pillanatok alatt elfelejti. Ezért a különböző „én meghallgattam” típusú kábelcserélgetős teszteket, nem túl nagy baj fenntartással kezelni. Léteznek olyan tesztek is, ahol ennek pont az ellenkezőjét bizonyítják, de ebbe a témába nem folyunk bele. Egy egyszerű példa: a szobában ülve valaki eggyel feljebb tekeri a hangerőt, az észrevehető. De ha ugyanez a változás, akkor jön létre, amikor éppen nem tartózkodunk a helyiségben, visszamenve nem fogjuk észrevenni.

A hangerősséget (hangnyomást) decibelben adjuk meg. A 0 dB érték jelöli a hallásküszöböt, 130 dB a fájdalomküszöböt. Értelemszerűen a 0 dB alatti hangokat nem halljuk, a 130 dB erősségű hangok pedig már fájdalmat okoznak. A decibel skála logaritmikus! Kezdetben lassan, majd meredeken emelkedik. A suttogás 25 dB, a normál emberi beszéd 60 dB, egy koncert 90-110 dB erősségű.

Az emberi hallás erősen frekvenciafüggő, ezért az azonos erősségű, de különböző frekvenciájú hangokat, eltérő hangerősséggel halljuk. Az egyenlő hangosság görbéi (phon görbék) adják meg a hangosság frekvenciafüggését.

Minden görbe az egyenlő hallásszinteket jelöli a teljes frekvenciasávban, amelyeket egyforma hangerővel hallunk. 1 kilohertzen a phon görbék értéke megegyezik a hozzájuk tartozó decibel értékkel, 40 dB=40 phon, 50 dB=50 phon, 60 dB=60 phon… A legalsó görbe jelzi a különböző frekvenciákon a hallásküszöböt, ez gyermekkorban 0 dB alatt is lehet. A fül 3 kHz körül a legérzékenyebb. Az érzékenység a magas és a mély hangok felé jelentősen csökken. Az 1 kilohertzes hangot, 1-2 dB hangerővel meghalljuk, az 50 hertzes hang észrevételéhez viszont már 40 dB hangerő szükséges. Ez egy egyszerű gyakorlati példával is igazolható: Halk zenehallgatásnál nem halljuk a mélyeket. A mély hangok meghallásához el kell érni egy adott hangerőt. A görbék végén, a fekete szaggatott vonallal jelölt szakaszon (kb. 16 kHz felett) az átlagos fül már nem hall.

Megfigyelhető, hogy a hangnyomás növekedésével laposodnak a görbék, tehát minél halkabb a hang, annál inkább jelentkezik a fül érzéketlensége a mély és magas hangokra. Az 1 kilohertzen mért hallásküszöb jelenleg 4 phonnál (4 dB) helyezkedik el. Nem a nullánál, mert az átlagos hallás ennyit romlott öt évtized alatt. A phon görbék szinuszos hanghullámok esetén érvényesek, zenehallgatás közben a fül még érzéketlenebb.

A phon görbék csak a hallás frekvenciafüggését mutatják meg. Azt, hogy mennyire hangosnak halljuk a hangot, a son skála szemlélteti.

40 phon (40 dB) megfelel 1 son-nak. A phon értékek 10 decibelenként emelkednek, a hozzájuk tartozó hangosságérzet (son), mindig duplázódik. Ebből adódóan 10 decibel hangerő növekedést hallunk kétszer hangosabbnak. 256-szor halljuk hangosabbnak a 120 decibeles hangot, mint a 40 decibelest. 40 phon (40 dB) alatt a hangosság érzékelése változik. Sokkal rosszabb lesz…

A phon görbékkel és a son skálával összevetve már könnyen elképzelhető, hogy mennyire lehet hallható néhány decibel veszteség az alsó és felső frekvenciatartományban. De nem szabad megfeledkezni a magas és mély hangszínszabályzókról sem. Ezek feladata éppen a kérdéses frekvenciák kiemelése.

Összegezve a fentebb leírtakat megállapítható, hogy a kábelek veszteségei valós problémát jelenthetnek, különösen a határfrekvenciák közelében. Azonban itt egy átlagos fül már nem, vagy éppen hall még valamit. Ezek a veszteségek irreális áron, speciális hangfalkábelek használatával valamelyest csökkenthetők. 

Bármilyen hangfalkábelről legyen szó, viselkedését befolyásolja a pillanatnyilag használt hangfal és a végfok is. Adott rendszerben a kábelek közötti változás hanggenerátorral és oszcilloszkópos méréssel ugyan kimutatható, de, hogy ebből ki és mit hall(hat) meg, már egy másik történet.

Otthon a szobában, ahol biztosan nincs szükség 10-20 méter kábelnél többre, az induktivitással, kapacitással, skin hatással nem kell foglalkozni. Létezésüket tudomásul kell venni. Bár okozhatnak minimálisan észlelhető változást a magas és mély tartományban, ám ez a hangszínszabályzóval kompenzálható. A hangfalkábel anyaga és keresztmetszete, tehát az ellenállása lényeges. A leggyakrabban használt hosszúságokon ez néhány tized ohm, ami a skin és az induktivitás miatt valamelyest növekedni fog. Nem szabad technikai oldalról túlbonyolítani ezt a kérdést. A hangfalakban lévő hangváltók tele vannak induktivitásokkal, kapacitásokkal, a hangszórónak az ellenállása mellett induktivitása és kapacitása is van, ezek mind-mind visszahatnak a hangfalkábelre is.

Egyéni elvárások alapján egyszerűen kiválasztható a megfelelő hangfalkábel. Ha megengedünk 1 dB kábelcsillapítást, akkor a vezeték ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának (jó közelítéssel: névleges érték*0,8) a 12 százaléka lehet, 0,5dB-hez pedig 6%-a. Ezek nem kőbe vésett értékek, de 1dB változást az átlagember nem érzékel.

A réz gazdaságosan helyettesíthető egy mérettel vastagabb CCA kábellel. Mivel az ezüst és a réz között gyakorlatilag nincs különbség, véleményünk szerint ezüst kábellel foglalkozni értelmetlen. Ugyanebből az okból feleslegesnek tartjuk a rézkábel ezüstözését is. Ez a skin hatást matematikailag csökkenti, de az a néhány mikron vastagságú ezüstréteg nem fog hallható változást okozni. 

Akár el is tekinthetünk mindentől, használhatunk bármilyen kábelt, a rendszer akkor is szólni fog, de ez már egyéni elvárás kérdése.

Az arányokra viszont figyelni kell! A hangfalkábel ellenállása mindig egy nagyságrenddel kisebb legyen a hangfal ellenállásánál. A túl nagy vezeték ellenállás könnyen észrevehető, hallható problémát okoz.

Lényeges, hogy minél kisebb a hangfal ellenállása, annál érzékenyebb lesz a rendszer a hangfalkábelre, ezért a 4 ohmos hangfalak vastagabb kábelt kívánnak.

Itt tegyünk egy kis kitérőt, ami nem közvetlenül, de kapcsolódik a témához és tisztázzunk egy hatalmas félreértést, amelyre már nagyon sokan ráfáztak. Zenehallgatáskor nem a wattot halljuk! Ugyan a wattból lesz a decibel és közöttük szoros az összefüggés, de ha kétszer nagyobb teljesítményű erősítőre váltunk, attól nem lesz kétszer nagyobb a kapott hangerő! Ez egy óriási tévedés. Mindössze egy kis hangerő növekedést fogunk elérni. Szintén minimális lesz a hangerő növekedés akkor, ha egy erre alkalmas erősítő esetén a 8 ohmos hangfalakat 4 ohmosra cseréljük. Hiába van ráírva a kétszeres teljesítmény kisebb ohmszámú hangfal használatával. Ettől az nem fog kétszer hangosabban szólni.

Ahhoz, hogy a hangszóró 3 decibellel hangosabban szóljon, duplázni (10^(3/10)=1,995) kell a teljesítményt, azaz minden teljesítményduplázás, mindösszesen 3 dB hangnyomás növekedést eredményez. 10 dB növekedést hallunk kétszer hangosabbnak, amelyhez már tízszeres teljesítmény szükséges. Átlagos hallással 2 dB változás körül van az érzékelési küszöb, 3 decibelt már határozottan hangosabbnak hallunk.

Ez az összefüggés a hangfalakra is igaz. Ha a hangfal érzékenysége 3 decibellel nagyobb, fele akkora teljesítmény szükséges ugyanakkora hangerő előállításához. 3 decibellel kisebb érzékenységű hangfalnak, pedig kétszer nagyobb teljesítmény kell ugyanahhoz a hangerőhöz.

Két hangfal érzékenységi aránya a 10^{(dB különbségük/20)}  összefüggéssel kiszámolható, mely megadja, hogy a közöttük lévő eltérés hányszoros változásnak felel meg. A pozitív és negatív irány megtévesztő lehet: pl. 6 dB különbség pozitív irányban kétszeres szorzót jelent, negatív irányban 0,5-szörös szorzót, azaz a felét.

Végezetül nem akarunk senkit meggyőzni semmiről. Az értékeket összehasonlítva mindenki eldöntheti, hogy számára mennyit jelenthet a hangfalkábel okozta hangerő csökkenés. Hangsúlyozzuk, hogy az emberi tényező a legbizonytalanabb! Az átlagos hallást vettük figyelembe, a többséget. 

Reméljük, hogy tudtunk segíteni.